Bretagne.

1974-ben a visszatérés minden esélye, s ami talán még rosszabb, a legkisebb reménye nélkül hagytam el szülőhazámat Magyarországot.

Egy bretagnei utam során egy kis kápolna kórusának előadásában hallgattam először dalaikat. A breton szöveget nem értettem, de az óceán által elrabolt tengerészeket sirató, megrázó dalaikból, mégis kicsengett a remény.

Azóta kedvelem földjüket, nyelvüket, mùltjukat és kultùrájukat védõ bretonokat.

2012-ben meghívást kaptam egy elegáns magyar galériától, ahol önálló fotokiállításon mutathattam be Bretagne-t.

A kiállítás vendégei áhítatos csendben hallgatták a zenei aláfestést, a breton zeneszerző Didier Squiban szerzeményét az Ar Baradozt, (A paradicsom) egy fiatal tehetséges zongoraművésznő előadásában.

A kör bezárult.

Kàrpàt-medence.

Földrajzilag védett bölcsõ Európa közepén. Irigyelt föld - harcok földje.

A keresztény nyugat keleti védõvàra, ritkàn megsegitve, gyakran elàrulva.

Több mint ezer év óta egy nép helytàllàsànak a földje melynek lakói egy különleges nyelvet - az anyanyelvemet – a magyart beszélik.

Õ tovàbbit minden érzelmi és emocionàlis rezdülést ami munkàmhoz elengedhetetlen.

Magyarorszàg.

A màsodik vilàghàborù utàn, Magyarorszàg közel öt évtizedig szovjet megszàllàs alà került.

Szabaddà vàlt a kizsàkmànyolàs, az egymàst követõ totàlis àllamszervezetek segitségével.

A KGST berendezkedése, szervezete lehetetlenné tette minden esetlegesen kilépni kivànó orszàg önàllósàgàt.

Az ipari és a mezõgazdasàgi termékek kifosztàsa a Szovjetúnió javàra, a pàrthoz hüséges besùgók jelentései, a padlásfelsöprések, a kolhozosítás, a legkisebb bírálatot azonnal követõ megtorlàsok felkeléshez vezettek.

Az 1956-os forradalomat két hét alatt vérbe fojtottàk.

A szovjet csapatokat visszahivta egy, a szovjetek által támogatott bàbkormàny. Egy lazàbb poltika mellett, nem veszélyeztetve felelõsségrevonàstól kialakitottak egy korrupt, kormányzati rendszert.

1989 nyaràn Magyarorszàg véglegesen megnyitotta a vasfüggönyt, ami valószinüleg hozzàjàrult ahhoz, hogy két hónappal késõbb, Berlinben, vérontés nélkül dölhetett le a fal.

2010-ig még három balliberális kormàny - részben régi bolsevik, részben neoliberàlis vezetőkkel - került hatalomra. A 2002-től 2010-ig uralmon levő kormànyok aztán végérvényesen eladósitották a màr ùgyis kivéreztetett orszàgot, és könnyü prédaként, kiàrùsitották a multiknak.

A 2010-es demokratikus vàlasztàsok soràn Magyarorszàg népe összefogott és egy soha nem làtott eredménnyel véget vetett a közel hét évtizedes alàrendeltségnek.

Az ùj közép-jobbos kormàny elveti a sztàlinista Alaptörvényt, 2011-ben ùjat ir, melyet 2012-ben kétharmados többséggel iktat be.

A vesztes neoliberàlis álbaloldal nem ismeri el a demokratikusan elért választási eredményt, nép és magyarellenes, nemzetközi szintü gyülöletkampànyt indit.

Mindezen felhàborodva, ezekben a zűrzavaros időkben, 2012-ben kezdem el azt a foto-szériàt melybõl néhàny képet itt bemutatok be.

Ugyanis pont Magyarorszàg az aki elsõként viszi az EU elé ùj nemzet stratégiàjàt, azt a programot amely biztositani kivànja az eddig mellõzött és mélyszegénységben élõ kisebbségek integràciójàt, mind a köznevelésben, mind a munkàhoz juttatàsban.

A berlini faldöntés óta az egyhàzak, valamint a karitativ szervezetek segitették leginkább a mélyszegénységben élõk – többnyire cigànycsalàdok – életét.

Egy nemzeti, tàrsadalmi felzàrkoztatàsi stratégia – mint tapasztaltam – lehetõséget kinàl a legkivetettebbeknek, legelesettebbeknek felemelésére, függetlenül hovatartozàsuktól, politikai pártállásukról, vallàsuktól.

Magyarorszàg, az Europai Tanàcs elnöksége alatt felhivta a figyelmet arra is, hogy a szomszédos orszàgokban 4-5 millió magyar él, némelyikben az egyetemes emberi jogaik gyakorlàsàtól megfosztva, nem is titkolt elnyomás alatt.

Felejtve ezeket az alapvetõ jogokat, ma is folytatódik az erõszak, a történelem hamisitàsa, az archivumok megsemmisitése, a magyar iskolàk leàllitàsa, és a magyar hagyományok és kultùra irtàsa a velejàró tilalmakkal, megfélemlitésekkel.

A Szlovàkiàban élõ magyarok alapvető polgàri jogaikat veszitik el akkor, ha megtartani kivànnàk eredeti àllampolgàrsàgukat. A kettõs àllampolgàrsàg tiltàsa, még az EU jogszabàlyaival is ellenkezik - miközben az orszàg az eurot hasznàlja.

Érdekes, hogy az ilyen és hasonló kérdésekkel szemben EU még mindig hallgat, vagy rendszeresen kettős mércével mér.

Idõközben Magyarorszàg csökkentette adóssàgait, visszafizette az FMI-nek az előző kormányok által felvett kolosszàlis kölcsönt, s megfékezte a munkanélküliség emelkedõ mutatóit. Törekszik bevezetni a munka alapú társadalmat, jelentősen csökkentve a segélyen élők számát.

A program és vezető nélküli, szétszórt balliberàlis ellenzék, 2014-ben tovàbbi hàrom vàlasztàson bukott el.

A vesztes balliberális oldal kétségbeesésében - civil szervezetek leple alatt – azóta folyamatosan radikàlozódik.

Ezzel a magatartással a szétforgácsolt ellenzék szükségét látja hűségét bizonyitani azoknak a gazdasàgi és geopolitiai erõknek, akik külföldről - mind erkölcsileg, mind anyagilag - támogatják õket.  Amióta ezek a forràsok ismertté váltak, feltehetjük a kérdést, kollaborànsként, magyar elvbarátaik, meddig jelentenek számukra még jó befektetést ?